Nincs nincs szemének számomra
Egyetlen édes mosolya.
Hideg hozzám, s én megfagyok,
Mint hó alatt az ibolya.
Azt sem tudhatja ki vagyok,
Hogy érthetné meg dalaim?
Mi lehet tőle távolabb,
Mint az én lázas álmaim?
Nincs nincs, sejtelme sem lehet,
Tán nem is lesz arról soha!
Mit álmodik a hó alatt
A nyilni vágyó ibolya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése