Egyszer az történt, hogy a szomszéd falu grófja átüzent a kis grófnak, hogy asszongya:
- A méltóságos gróf úr tisztelteti a gróf urat és holnap reggel eljön halászni.
Nosza, küldött a gróf a titkárja után, mert éppen halászati tilalom lévén, csak titokban lehetett halászni - hát ehhez csakugyan kell egy titkár.
- Kedves jó titkár úr - mondta a gróf -, holnap eljön a szomszéd méltóságos gróf úr halászni, mit csináljunk?
- Hm - motyogta a titkár úr -, halászat, vadászat, erdészet...hm... Majd szólok az erdész úrnak, hátha kisütünk valamit.
- De hol halászunk, ha nincs hol?
- Hm. Csak tessék rám bízni!
Mondja már, kedves titkár úr, mi jutott az eszébe?
- Kérem, én titkár vagyok, tehát nyiltan semmit sem csinálhatok, hm. - Azzal a titkár úr megfordult és kiment.
Ment egyenesen az erdész úrhoz, aki éppen mézesfát evett.
- Hm, erdész úr - kezdte -, holnap a szomszéd méltóságos gróf úe és a mi méltóságos gróf urunk halászni fognak...
- Nem bizonyos - felelte az erdész, mialatt zsebfűrészével egy új szelet mézesfát szelt magának.
- Hm, de kéne csinálni valamit!
- Nem bizonyos, de azért majd telefonálok a tiszttartó úrnak. Aki tiszteket tud tartani, az tudjon tartani halászatot is. - Azzal az erdész úr elkezdett telefonálni.
Hogy mit telefonált, azt nem tudom, mert nem hallottam és különben is rossz volt a vezeték, úgy, hogy az erdész úrnak személyesen kellett beszélni a tiszttartó úrral. Elég az hozzá, hogy a tiszttartó úr meghallván az esetet, azt mondta: - Halászni! Halászni! Amikor nincs hol?!!! - Azzal faképnél, illetve mézesfaképnél hagyta az erdész urat és a kocsijába ülve elment a boltba. A boltban volt egy hordó, húsvétról megmaradt hering, rá volt írva a hordóra már vagy három hónap óta:
Friss héring
- Hogy ez a hordó büdös hering? - kérdezte a tiszttartó úr.
- Csekélység, kéremalássan, ajándék, kéremalássan, csak 1000 lei, kéremalássan.
- Nem kérdeztem! - mordult a tiszttartó úr a boltosra, azzal megvette a hordó heringet és hazavitte.
* * *
Másnap reggel azt izente a szomszéd falu grófja, hogy asszongya:
- Tisztelteti a méltóságos gróf úr a méltóságos gróf urat, de nem jöhet halászni, mert egy csirke rálépett a tyúkszemére. Hát nem gyön.
- Már most mit csináljunk?! - kiáltott fel kétségbeesetten az ifjú gróf. - A halászatot meg kell tartani okvetlenül! El kell küldeni a szomszéd méltóságos gróf úrhoz a patikust tyúkszemtapasszal.
- Nem lehet - felelte a titkár -, mert a patikus, mint szimpatikus ember, most szimpatikusan jó útra réríti Bongyort, a falu rosszát, aki apatikusan viseli magát a szent beszédekkel szemben...Hm. És ez az apatikusság nagyon felizéli a patikust, hm...
Ebben a percben belépett dr. Töltsd Attila Rezső, a szomszéd falu grófjának orvosa, iszonyatos díszben, zsakettban, tekintélyes ünnepi bottal, hogy asszongya:
- Allesolgejgen! Tisztelteti a méltóságos gróf úr a méltóságos gróf urat, de meggondolta magát, és engem küldött el halászni, mer mér? Mert úgy sem tudok segíteni a tyúkszemén!
No, volt nagy öröm! Mégis csak meg lesz tartva a halászat. Mert már minden el volt rendezve. A tiszttartó, az erdész és a titkár kivitték a doktor urat a tetthelyre, az uradalmi pocsolyához. Kezébe nyomtak egy horgot és otthagyták.
A doktor úr, tekintve, hogy feketében volt, nem mert leülni, hanem peckesen állott, botjára támaszkodva és egyik halat fogta a másik után. Mikor már egy hordóra valót fogott, akkor tűnt fel neki, hogy egyetlen hal sem mozgott, amikor kifogta. Megvizsgálta a zsákmányt és rohant a kastélyba:
- Méltóságos gróf úr, ön egy nagy kincsnek van birtokában. Az ön pocsolyája - akarom mondani tava - gyógytó! Úgy konzerválja a halakat, mint egy konzervgyár! Tessék, akár a besózott hering a boltban! Heuréka, itt fürdőt nyitunk! Juszt is lefőzzük Bikszádot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése