Irodalmi kuckó
2014. április 28., hétfő
Ivan Bunyin: Táj
Ón-színű téli napra darvad
a felleghajtós szürke ég.
Egy hópólyálta csöppnyi falvat
ringat karján a hegyvidék.
Ez a hó örök birodalma:
pillérei ködoszlopok, -
s a fájdalom selyme takarja.
Alatta meg titok, titok…
/Ford.: Végh György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!
"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!
"
jazsoli5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése