Nagymama öreg karosszékében ül,
Kis unokája hozzája repül:
"Végy öledbe! Hopp!
Fejét nagymama szívére hajtja,
Áldott két keze ölelve tartja
És mesébe fog.
Fiacskám! Miről meséljek neked?
Válassz valami bűbájos mesét,
Álomországba ringat el vele
Jóságos tündér, aranyos keze
Lesz majd a vezér.
Hófehérkéről? Tündöklő várról?
Aranyos hajú tündér leányról
Meséljek szépet?
Többsincs királyfi hősiességét,
Hétfejű sárkány szomoru végét
Mondjam el néked?
Fiacskám, szólj hát! Nyisd ki a kis szád,
No, melyik tetszik? Egy, kettő, mondd hát,
Sugd meg izibe!
Csodaszarvast is elmesélhetem,
Azt szeretjük mi mindketten,
Figyelj csak ide!
- Nem nagymamácska! Szebbet is mondhatsz.
- A Hamupipőkét? - Ne azt mondd, ne azt!
Legszebbet meséld...
Jó anyucimról mesélj nagymama,
Ő a fényes ég legszebb angyala,
A földön hogy élt?
Sem a mesében, sem az égben nincs
Olyan gyönyörű, olyan drága kincs,
Mint édes anyám.
Egész világon legeslegszebb,
Az én szivemnek a legkedvesebb
Ugy-e nagymamám?
Csillagos éjben, lehajlik hozzám,
Csókokkal hinti szunnyadó pillám.
Ágyacskámra ül,
Ujjong a szivem, boldogan remeg - -
Csak egyszer látnám!...Jaj, nem, nem lehet.
Félek, elrepül.
Ha róla mesélsz, mégis ugy látom,
Ugy-e itt feküdt hófehér ágyon?
Kicsiny voltam ám,
Csecsemőgyermek, pólyás babácska,
Szivére ölelt édes mamácska,
Ugy-e, nagymamám?
Egyszer csak elment!...Meséld csak, kérlek,
Angyala lett a szép fényes égnek,
Legszebb angyala,
Szárnya lett, csudás hófehér szárnya,
És lerepül, hogy ne legyek árva - - -
Mért sirsz, Nagymama!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése