Figyelted már a lélek halk szavát,
mikor megbánó vallomásra hí'?
Figyelted már milyen kitartó?
S ha nem jössz mégsem, fájdalmasan sír.
Ezért őrködik mindig fölötted,
s ha ellenállsz az akaratának,
megszomorodik, nem hágy el: de
vallomást tesz rólad az Urának.
Milyen kegyelem kapcsolata ez
a szüntelenül figyelő szemek,
a véget nem érő vigyázás,
- milyen felfoghatatlan szeretet!
Figyelmeztet megbánni a bűnöd,
s mint az égő tűz, sokszor áthevít:
küzd érted nagy ellenségeddel,
s ha kishitű vagy, mindig bátorít.
Milyen kegyelem kapcsolata ez?
Egyoldalú, mert mit adhatsz érte?
Semmit, semmit a nagyvilágon:
Csak a szíved, ha megmosta vére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése