Kint megremeg a nyárfa-ág
és ablakomra koppan -
úgy érzem most: a kerten át
te jössz felém titokban.
A tóba csillag fénye hull,
s lent megdereng a mélyvíz -
úgy érzem: kínom elcsitul,
s már megbékélek én is.
A hold szikrázik fényesen,
a felhő szerteszéled -
úgy érzem: rád emlékezem
mindig, amíg csak élek.
/Ford.: Képes Géza/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése