Oly jó volna, ha most is átölelne
És dalolna régi altató éneket,
Oly jó volna, ha újra átölelné
A harmincéves, öreg gyermeket.
Oly jó volna, ha megsimogatná
Gondok ráncával reli homlokom
És oly jó volna ismét gyermekesen
Vén fejemet ölébe hajtanom.
És megfogni jóságos kezét,
Mellyel gondozott és szeretett
S álmodni ujra szép mesét,
Amit mesélt a szeretet.
S ha várna rám most is otthon,
Kacagó, illatos tavaszéjben,
Köszöntene rózsás szavakkal,
Előttem állva hófehéren.
Kávémat melegítené meg,
S melléje adva jó kenyeret
S ágyamban kis párnáim között,
Csókot adna, szivest, melegest.
De jó volna, Istenem, de jó,
Mikor szivembe bánat támad,
Megcsókolni forró szeretettel
Jóságos arcát az anyámnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése