Sok virág nő halmon, réten,
Illatozik, nyilik szépen,
De beszédes, illatédes,
Nincs közöttük, és oly áldott,
Mint ti piciny gyöngyvirágok.
Mert adott a végtelenség,
Angyaloktól, vágy és emlék:
Amikor e tiszta lelkek
Ringva fenn a csillagtükrön
Egy-egy drága könnyet ejtnek.
Ah, de hamar hervadoztok,
Szellő támad s semmivé tett,
Merthogy minden, mi mosolygás,
Ami szép volt, holnap romlás,
Hull a virág, száll az élet.
/Ford.: Dr. Szeremley Ákos/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése