Páskulyné Kovács Erzsébet: Hóvirág

Úgy vártam jöttöd
te kis fehér virág!
Mit üzen nekem
az a másik világ?
Hogy jöttél létre ott a hó alatt?
A fagy ölén, hogy élhet virág?
- Szirmodon bomlik a lét örök titka,
s arcomra hinti fénylő sugarát.
Az ívek hajlatát egyre nézem,
ki formálhatta szép vonalát?
Emlékemben a szivárványt idézem,
az égi ívet, az örök csodát.
S e két titok közt hullámzó Életen
ringnak napjaim fogyó szirmai:
de az Ég és Föld üzeni nekem:
új élet kél hulló leveleken,
ahol összeérnek az ívek csúcsai.