2014. április 22., kedd

Páskulyné Kovács Erzsébet: Fázós veréb



Mint egy könnyű hab, fodros fátyol,
betakar mindent az őszi köd.
Hangulatváltás a természetben:
mindig visszatérő, mindig örök.

Ablakpárkányon fázós veréb,
valamiről csipogva beszél.
Kint rekedt idegen, téli-kóbor:
ne hidd, hogy itt bent megmelegszem én.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5