Páskulyné Kovács Erzsébet: Napról-napra kopik

 

Bizony, itt van az ősz.
Holló hajunk fehér.
A szívünk táját is
megütötte a dér.
Évek hosszú során
az álmok elszálltak,
becsaptak, valóra óh,
dehogyis váltak.
- Tántorog már bennünk
az élet ereje,
pedig fiatalon
tele voltunk vele.
Napról-napra kopik,
kevesbül az Élet:
Ez a végzet kísér,
mint szörnyű kisértet!
De a szívünk annál többet kibír!
Megedzi az Élet.
S bajokon aki sír,
nem tanult meg hinni
Annak, ki alkotott,
s a múló évekkel
mindig többet adott.
Hitet, reményt,
vágyat, egy jobb,
szebb hazába!
- Ez itt csak átmenet:
a szívek próbája.