Űrményi Lajos: A drégeli varga

Régen ostromolja
Ali Drégel várát...
Régen érzi a magyarnak
Öldöklő csapását.

Bosszankodik szörnyen.
Dúl, fúl haragjában,
Hogy e kis vár olly sokáig
Áll az ő utában...

- Uram Ali basa
Törökök vezére,
Mit adnál ha lesimulna
Homlokod redője?

Ha kezedbe adnám,
A győzelem kulcsát:
Ha felfedezném előtted
Drégel titkos utját...

Régolta ismérem
Már én e vidéket...
Apám hagyott rám illy titkot
S varga mesterséget.

- Jutalomból tőlem
Annyi aranyat kapsz,
Amennyi bőrödben elfér -
Ha a várba juttatsz.

Áll az alku köztök...
Tetszik a vargának...
Ennyi aranya sem volt tán
A magyar királynak...

* * *

Beköszöntött a nap
A győzelem napja,
A mikor a varga diját
Olly busáson kapja.

Megjelent a várban...
És mindenki látja
Az örömtől mint piroslik
Mind a két orczája.

- Uram Ali basa
Törökök vezére!
A mint látom elértél a
Győzelem végére,

Tekintsed ez irást...
...Annyi aranyat kapsz,
Amennyi bőrödben elfér -
Ha a várba juttatsz...

Te elérted czélod,
Hagy érjem el én is...
Megegyezni mindkettőnknek
Igazság, - meg szép is.

- Fogjátok meg tüstént
Húzzátok le bőrét,
Töltsétek meg szinarannyal
Az alkuvás szerént.

És a varga bőrét
Lehuzták azonnal...
Megtömték a tetejéig
Gömbölyű arannyal. - - -

Megjárta a varga
A mért hazát árult...
Tanuljanak gonosz szivek
Gonosz példájárúl.