Páskulyné Kovács Erzsébet: Nehéz út volt

Ennyi év után látom és tudom,
túl a bajokon, túl a gondokon,
a sok lemondás mindennel felért,
nem csinálhattam volna jobb cserét.

Hogy mit vesztettem el, nem is kérdezem,
oly sokat adtál fiam énnekem.
Azzal a világ kincse föl nem ér,
ha látom, szemedben ragyog a fény.

Nehéz út volt, de szép volt ám, nagyon.
Törpe lett benne minden fájdalom.
De az öröm óriás nagyra nőtt,
s boldogan állok nagy fiam előtt.

Ó, mennyi, mennyi emlékem maradt,
míg az idő fölöttem elszaladt.
Úgy érzem, hogy túl sokat is kaptam,
az Életnek adósa maradtam.

Olyan nagy kincset nyújtott át cserébe:

felnőtt a fiam, ember lett belőle!