2014. április 11., péntek

Paul Verlaine: Kandalló s esti fény...


Kandalló s esti fény, szűk s meghitt lámpakörben:
felkönyökölni és álmodni, elbüvölten:
egymásba mélyedő szemek szent mosolya:
a könyv becsukva és gőzölög a tea:
érezni, boldogan, hogy az est elköszön már:
a zsongó kábulat: és várni, tudni: jön már
a menyegzői árny s az édes-édes éj, -
annyi halogatás után a szenvedély
óh hogy kergeti már lelkem e messzi vágyhoz:
únja a heteket s minden napot megátkoz!

/Ford.: Szabó Lőrinc/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5