Páskulyné Kovács Erzsébet: Szép búcsú

Fölmerülnek álmaim tavából
múlt ifjúságom emlékképei.
De a szívem oly régen csöndes már,
vágy nem zaklatja, tűz nem perzseli.

Futószél súgja, itt van már az ősz.
Sárgult levél int, ő is elhagyott.
Az útamat avar borítja be,
egyedül hagytak, egyedül vagyok.

Köd borítja be az őszi tájat,
egy száraz kóró fázósan lebeg.
Neki sem lesz nyár, nekem sem többé,
- szépen intsünk búcsút mindenkinek.