Elhallgatsz rögtön, locska Fecske?
Kitépem, kerűlj csak kezembe,
ki én a szárnytollaidat:
vagy kivágom késsel a nyelved:
mit kell reggel úgy csicseregned
és telezúgnod agyamat?
Ott a kéményem, ott a házam,
dalolj rajt egész nap vidáman,
s este, s éjjel, nótázz, fütyűlj.
De, hogy végre álom dereng rám,
ne verj föl reggel: szép Cassandrám
ne vidd el karjaim közűl!
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése