Pierre Ronsard: Ha majd öreg leszel

Ha majd öreg leszel és este gyertyafénynél
tűz mellett üldögélsz s az orsód pörgeted,
csodálkozva fogod zümmögni rímemet,
hogy egykor mint a vers tündére bennem éltél.

Szolgálóid között nem lelsz, aki e névnél
föl ne figyelne, bár szunyókál reszketeg:
Ronsard! - hallja a szót s folytatja versemet,
melyet neved örök himnuszaként idéztél.

Én a sírban leszek, csonttalan árny, aki
mirtuszlombok alatt kínjait piheni:
te öreg néni a tűzhelynél, aki fázik

s bánja szerelmemet és hogy megtagadott.
Élj hát, higyj nekem és ne várd a holnapot:
rózsa az ifjuság, élvezd, amíg virágzik!

/Ford.: Szabó Lőrinc/