Robert Corydon: Madarak

Fölemeltél-e valaha is egy madarat?
Fölemelnéd-e a nehezebb világot?
Hát a könnyebbiket?

Fölemelted-e már egy madár dalát,
hogy ott gyöngyözzék
kehely formájú tenyeredben?

Láttad-e már a madárdalt, mint violaszín lombot
a nyugati szél menyasszonyi fátylaként lobogni?
Vagy föltárulni az erdő vörös torkaként?
vagy a tenger első hullámaként hullámzani?

Láttad-e már az ajtódig vezető csapáson
a madarak háromágú lábnyomát?
A leghatalmasabb, legszentebb írást,
melyet naponta
elolvashatsz és elimádkozhatsz?

Fölemeltem én egy madarat
keserűségem sudár lucfenyőjére,
és először hallottam meg, milyen az ember sírása -
a fiatal lányoké forró,
az öregasszonyoké száraz,
a kamaszfiúké zabolátlan és határtalan,
az öregember meg jószerivel már csak sípoló mellel zihál.

Fölemeltél-e valaha is egy madarat?
Fölemelnéd-e a könnyebb világot?
Hát a nehezebbiket?

/Ford.: Orbán Ottó/