Nincsen a szegénynek rokona, barátja,
nemes kiállása, elméje, hatalma,
szegénysége miatt szapulja családja,
elesettnek látván ellenségnek tartja:
senki sem köszönti, látni sem kívánja:
mindent elfeledvén a dúsabb időkre
nem emlékszik immár, ki annak előtte
atyafiságának gyakran hasznát látta.
Bármi bölcset is mond, tesz vagy cselekszik,
nincs abban kecsesség, tisztaság vagy érdem,
szava igazsága bolondságnak tetszik,
mert felülmúl mindent nagy szegénységében,
ezenfelül még egy bélyeg ül szegényen:
igyekvését mondják csúfos bolondságnak,
béketűrését meg ügyefogyottságnak,
így csak vágyakozhat egész életében.
Ha mikor szűkmarkú ínséges sorában,
merszét, bátorságát ítélik csekélynek,
ha meg szívesen lát nemes otthonában,
megszólják, nyakára hág hamar a pénznek:
ha vidám kedvében jókedvvel beszélget,
neve hetvenkedő, hígeszű bolond,
eképp nincs reménye, örökös a gond,
soha semmiben sem nyerhet dicsőséget.
/Ford.: Orbán Ottó/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése