Samszu'd-Din Muhammad Háfíz: Szerelemről

Szerelemről ezt mondhatom csak:
felejtettem, hogy vagyok, élek,
feláldozom a teljes énem,
s tizezer lelkem hogyha volna,
mind odaszórnám elibéd.

Szerelemről ezt mondhatom csak:
a hűsége rendíthetetlen.
Sorakozzék elém a földnek
minden legfőbb gyönyörüsége,
meg se rezzent: én tégedet, csak
tégedet látlak, s valamennyi
más kép szétfoszlik nyomtalan.
Medsnun vagyok, aki, az őrült,
Perzsiáért, Arábiáért,
a virágzó Földért s a mennybolt
minden szikrázó csillagáért
nem adta az édes Leilát.

Fenyegessen szivemre vont vas,
dőljön ezer sebből a vérem,
üssék le fejem, a bolondot!
Nem távozom küszöbödről,
nem engedem a szörnyü kardnak
a drágakövet, az egyetlent,
mely az enyém: igaz szerelmem -
jeges, dermedt kezemmel is
szorítalak még, büszke gyöngy!

/Ford.: Szabó Lőrinc/