Csókolgatta, szeretgette
a szűz a tuskó legényt,
csókolgatta, szeretgette,
az meg ellökte szegényt.
A szüzecske szerelemmel
tekintget a sültparasztra,
sort kerít gyászos panaszra,
kérleli könnyes szemekkel:
darab fa az, nem is ember,
ül a padkán kukaként:
csókolgatta, szeretgette
a szűz a tuskó legényt.
Vall a szűzecske szerelmet,
kedvére tesz ezer dolgot,
talál arra ezer módot,
hát az otromba nem elmegy,
amondó, inkább fal egyet,
dagad inkább dudaként:
csókolgatta, szeretgette
a szűz a tuskó legényt,
csókolgatta, szeretgette,
az meg ellökte szegényt.
/Ford.: Orbán Ottó/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése