2014. április 29., kedd

Szergej Jeszenyin: Este


Az azúr-kék égi kelmét
átszőtte már az esti pír.
Fölverve az erdő csendjét
egy csengettyű nevetve sír.

Ködösülnek már a lankák,
ezüstöt ölt a zöld moha –
s kidugja csöpp aranyszarvát
a fák felett a hold-csiga.

Az úton egy trojka vágtat,
habos tajtékot hány a ló, -
híre ment a vigasságnak,
oda száguld, - hahó! hahó!

Az udvaron pajkos lányok,
az úton egy szép szál legény, -
hetyke-módon félrevágott
sapka csillan meg a fején.

Rózsaszínű ing van rajta –
az égen bíbor fellegek.
A csengettyűk édes hangja
megcsiklandozza a szelet.

/Ford.: Végh György/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5