Az azúr-kék égi kelmét
átszőtte már az esti pír.
Fölverve az erdő csendjét
egy csengettyű nevetve sír.
Ködösülnek már a lankák,
ezüstöt ölt a zöld moha –
s kidugja csöpp aranyszarvát
a fák felett a hold-csiga.
Az úton egy trojka vágtat,
habos tajtékot hány a ló, -
híre ment a vigasságnak,
oda száguld, - hahó! hahó!
Az udvaron pajkos lányok,
az úton egy szép szál legény, -
hetyke-módon félrevágott
sapka csillan meg a fején.
Rózsaszínű ing van rajta –
az égen bíbor fellegek.
A csengettyűk édes hangja
megcsiklandozza a szelet.
/Ford.: Végh György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése