Régi mosolyod, ó, ne villantsd felém,
mást szeretek én már, mást már régen én.
Szerelmem, tudod jól, bizony nem örök –
meg se látogatlak, nem hozzád jövök.
Elmegyek előtted: szívem se dobog!
Csak benéztem épp…mert tárt az ablakod…
/Ford.: Végh György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése