Rigó zeng, az alkony zenésze,
pinty füttyög, párosan, egyedűl,
s ahogy sötétedik, csalogány
sikongat
s csattog, büszkén s időtlenűl,
a szálló éj mögűl.
E sok ujdon madár egy éve
( ha kettőt mondok, tulnagy idő)
nem volt rigó, se csalogány,
se pinty, csak
néhány dekányi levegő,
s föld, és mag, és eső.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése