Túrmezei Erzsébet: A megtalált sugár

Mesebeli királyfi,
sötétség birodalma
szomorú királyának
legidősebb fia,
hetedhét országon túl
sugarat keresett.
Kereste, megtalálta,
szíve fölé rejtette,
hazaindult vele.
Hazafelé mentében
s kárki kért belőle,
senkinek se adott.
S amikor hazaérve,
elő akarta venni,
jaj, hiába kereste,
eltűnt a fénysugár.
Benne és körülötte
minden sötét maradt.

Ment sugarat keresni
a középső királyfi.
Kereste, megtalálta,
hazaindult vele.
Hazafelé mentében
akárki kért, könyörgött,
a megtalált sugárból
senkinek se adott.
S mire hazáig ért,
nem volt mit elővenni:
titokzatosan eltűnt
a megtalált sugár.

Akkor indult el érte
a legkisebb királyfi.
Kereste, megtalálta,
szíve fölé rejtette,
hazaindult vele.
Hazafelé mentében
akárki kért belőle,
mindenkinek adott,
s annál fénylőbben fénylett
a megtalált sugár.
Előtört rejtekéből,
hordozója alakját
és útját beragyogta,
fénnyel övezte már.
Egyre tisztábban fénylett.
Mindenkinek elég lett.
Sötétség országába
megérkezett a nappal,
beköszöntött az élet.

Itt vége a mesének.
De a boldog valóság
száz ilyen mesénél szebb.

Krisztus szeretetének
megtalált sugarával
szolgálhatunk, róhatjuk
életünket, utunkat.
S ha osztogatni kezdjük
megfáradt öregeknek,
kicsi nyomorékoknak,
bajbajutott testvérnek,
mindenkinek, mindenütt,
mi is úgy járunk vele,
mint a mesebeli
legkisebb királyfi.

Jertek, osztogassuk hát
Krisztus szeretetének
megtalált sugarát!
Családi hajlékokban,
meg a munkahelyünkön
és a gyülekezetben...
szeretetotthonokban
és úton-útfelen:
hogy szolgálat, út, élet
csupa fény, ragyogás,
csupa simogató,
meleg sugár legyen
és csupa szeretet!