Amint jártam az erdőt,
hol zöldül az ág,
hallottam, dalt dúdol
egy vadvirág:
„Sötétben háltam,
siket éjbe hulltam,
mormoltam: félek,
s gyönyörbe fúltam.
Reggel nekivágtam
színében a láznak,
hogy új Öröm érjen,
de csak megaláztak.”
/Ford.: Gergely Ágnes/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése