Ó, miért születtem ennyire másnak?
Miért, hogy egyetlen rokont ne lássak?
Az én szemem tűz, az én szavam méreg:
hát hallgatok, tétlen és társtalan élek.
Versemre gyalázat, Képeimre átok,
csitulj, gyűlölt kedvem! magamra kiáltok,
tollam és irónom meddig szégyenít még?
Temetkezz, Tehetség, s pusztulj vele Hírnév!
Vagy túl sok, vagy semmi, ami rám még várhat:
Sikerérét irígység, Tűrésért utálat.
/Ford.: Gergely Ágnes/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése