Egyszer a nyúl elment a leopárdhoz,
egy szép, kövér juhot akart tőle vásárolni. Pénze ugyan nem volt, de gondolta,
addig-addig alkudozik majd a birka árára, amíg megkapja hitelbe.
A leopárd sehogy sem akart kötélnek állni.
- Nincs pénz, nincs birka - erősködött.
- Ugyan, kedves bátyámuram - mézesmázoskodott a nyúl -, hát nem bízol bennem? Megfizetem holnap a tartozásom.
- Holnap, holnap - zsörtölődött a leopárd. - Holnap megint kitalálsz valamit, én meg futhatok a pénzem után! Hitelbe nem adom! - makacsolta meg magát.
De a nyúl csak kunyerált, esküdözött, nyájaskodott, a végén megesett rajta a leopárd szíve.
- No, nem bánom - dörmögte megadóan -, viheted a juhot. De ha holnap nem fizetsz meg érte, ne kerülj többet a szemem elé, mert széttéplek!
A nyúl nagy boldogan hazahajtotta a birkát, rögtön kicsapta legelni, hadd adjon estére sok tejet.
Bizony másnap már eszében sem volt a fizetség!
Egy darabig várt a leopárd türelmesen, aztán mégis fölkerekedett, hogy a pénzét behajtsa.
A nyúl éppen a háza előtt ücsörgött a családjával, amikor megpillantotta a közeledő leopárdot. Odaszólt a feleségének:
- Ott jön a leopárd a juh áráért!
- Jaj, végünk! - rémüldözött nyúlasszonyság. - Mit tegyünk?
- Ne félj, míg engem látsz! - húzta ki magát nagy büszkén a nyúl. - Ha intek, csipkedd meg jól a kölyköket, hadd visítsanak. Erre majd én megkérdem: mi lelte őket, miért sivalkodnak. Te meg azt feleld: éhesek, egy kis leopárdpecsenyére fáj a foguk.
No, ebben meg is egyeztek. Aztán az agyafúrt nyúl úgy tett, mintha észre sem vette volna a vendéget.
- Jó napot! - toppant elébe a leopárd, és fenyegetően nagyot mordult.
- Jó napot, kedves komám! - szívélyeskedett a kópéja. - Ugyan mi szél hozott felénk?
- A pénzemért jöttem! - üvöltötte mérgesen a leopárd.
A nyúl intett a feleségének, az meg jókorát csípett a kölykökbe, úgyhogy szegények fájdalmas sírásra fakadtak.
- Hát ezeket mi lelte? - fordult oda nagy csodálkozva a nyúl.
- Éhesek szegények - felelte ártatlanul nyúlasszonyság. - Egy kis leopárdhúsra fáj a foguk. Megígérted, hogy hozol nekik.
Elámult ezen a leopárd.
- Még hogy a te kölykeid leopárdpecsenyén élnek? - kacagta hitetlenkedve.
- Ha nem hiszed, gyere nézd meg a sok lenyúzott bundát, amit a tóba nyomtam, hadd cserződjenek - feleselt magabiztosan a nyúl.
No, erre már kíváncsi volt a leopárd. Ment a nyúllal a tóhoz. Ahogy odaértek a nyúl a vízre mutatott.
- Nézd csak meg, mi van a vízben!
A leopárd kíváncsian a víz fölé hajolt, hát, uramfia, valóban megpillantott egy szép, nagy leopárdot. Hitetlenkedve hőkölt hátra.
- Ez még semmi - szájalt a nyúl -, van még több is!
Átvitte a leopárdot a tó másik oldalára.
- Hát itt látod-e a leopárdbőrt?
A leopárd megint a vízbe lesett, és bizony itt is meglátta a saját tükörképét. Megrémült erre szegény feje. Hát még amikor a nyúl továbbtessékelte.
- Gyere ide, itt is van egy bőr! - és egy tucatszor ide-oda vezette.
A remegő leopárd meg valahányszor a tóba pislantott, mindenütt csak leopárdot látott.
- No, isten áldjon! - búcsúzott el borzongva a nyúltól, és azt sem tudta, hogy szedje a lábát, csak minél előbb hazaérjen épségben. Azt már nem, hogy az ő bundája is a tó fenekére kerüljön! Az ő húsából nem fognak a nyulak lakmározni!
Üsse kő a juh árát, szegény pára örült, hogy megmentette az irháját.
A ravasz nyúl pedig jót mulatott az ostoba leopárdon. Hogy megvan-e még a birkája, azt nem tudom, de hogy soha nem fizetett meg érte, az biztos. Azért ha teheti, messzire elkerüli a leopárdot, nehogy eszébe jusson behajtani a tartozását...
/Ford.: Dornbach Mária/
A leopárd sehogy sem akart kötélnek állni.
- Nincs pénz, nincs birka - erősködött.
- Ugyan, kedves bátyámuram - mézesmázoskodott a nyúl -, hát nem bízol bennem? Megfizetem holnap a tartozásom.
- Holnap, holnap - zsörtölődött a leopárd. - Holnap megint kitalálsz valamit, én meg futhatok a pénzem után! Hitelbe nem adom! - makacsolta meg magát.
De a nyúl csak kunyerált, esküdözött, nyájaskodott, a végén megesett rajta a leopárd szíve.
- No, nem bánom - dörmögte megadóan -, viheted a juhot. De ha holnap nem fizetsz meg érte, ne kerülj többet a szemem elé, mert széttéplek!
A nyúl nagy boldogan hazahajtotta a birkát, rögtön kicsapta legelni, hadd adjon estére sok tejet.
Bizony másnap már eszében sem volt a fizetség!
Egy darabig várt a leopárd türelmesen, aztán mégis fölkerekedett, hogy a pénzét behajtsa.
A nyúl éppen a háza előtt ücsörgött a családjával, amikor megpillantotta a közeledő leopárdot. Odaszólt a feleségének:
- Ott jön a leopárd a juh áráért!
- Jaj, végünk! - rémüldözött nyúlasszonyság. - Mit tegyünk?
- Ne félj, míg engem látsz! - húzta ki magát nagy büszkén a nyúl. - Ha intek, csipkedd meg jól a kölyköket, hadd visítsanak. Erre majd én megkérdem: mi lelte őket, miért sivalkodnak. Te meg azt feleld: éhesek, egy kis leopárdpecsenyére fáj a foguk.
No, ebben meg is egyeztek. Aztán az agyafúrt nyúl úgy tett, mintha észre sem vette volna a vendéget.
- Jó napot! - toppant elébe a leopárd, és fenyegetően nagyot mordult.
- Jó napot, kedves komám! - szívélyeskedett a kópéja. - Ugyan mi szél hozott felénk?
- A pénzemért jöttem! - üvöltötte mérgesen a leopárd.
A nyúl intett a feleségének, az meg jókorát csípett a kölykökbe, úgyhogy szegények fájdalmas sírásra fakadtak.
- Hát ezeket mi lelte? - fordult oda nagy csodálkozva a nyúl.
- Éhesek szegények - felelte ártatlanul nyúlasszonyság. - Egy kis leopárdhúsra fáj a foguk. Megígérted, hogy hozol nekik.
Elámult ezen a leopárd.
- Még hogy a te kölykeid leopárdpecsenyén élnek? - kacagta hitetlenkedve.
- Ha nem hiszed, gyere nézd meg a sok lenyúzott bundát, amit a tóba nyomtam, hadd cserződjenek - feleselt magabiztosan a nyúl.
No, erre már kíváncsi volt a leopárd. Ment a nyúllal a tóhoz. Ahogy odaértek a nyúl a vízre mutatott.
- Nézd csak meg, mi van a vízben!
A leopárd kíváncsian a víz fölé hajolt, hát, uramfia, valóban megpillantott egy szép, nagy leopárdot. Hitetlenkedve hőkölt hátra.
- Ez még semmi - szájalt a nyúl -, van még több is!
Átvitte a leopárdot a tó másik oldalára.
- Hát itt látod-e a leopárdbőrt?
A leopárd megint a vízbe lesett, és bizony itt is meglátta a saját tükörképét. Megrémült erre szegény feje. Hát még amikor a nyúl továbbtessékelte.
- Gyere ide, itt is van egy bőr! - és egy tucatszor ide-oda vezette.
A remegő leopárd meg valahányszor a tóba pislantott, mindenütt csak leopárdot látott.
- No, isten áldjon! - búcsúzott el borzongva a nyúltól, és azt sem tudta, hogy szedje a lábát, csak minél előbb hazaérjen épségben. Azt már nem, hogy az ő bundája is a tó fenekére kerüljön! Az ő húsából nem fognak a nyulak lakmározni!
Üsse kő a juh árát, szegény pára örült, hogy megmentette az irháját.
A ravasz nyúl pedig jót mulatott az ostoba leopárdon. Hogy megvan-e még a birkája, azt nem tudom, de hogy soha nem fizetett meg érte, az biztos. Azért ha teheti, messzire elkerüli a leopárdot, nehogy eszébe jusson behajtani a tartozását...
/Ford.: Dornbach Mária/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése