Dengi János: Magános fa

Magános fa az útszélen,
Mit állsz itt porban, szélben?
Ágad száraz, ki sem zöldül,
Kidölhetnél már a földbül!

Volt idő, hogy árnyat adtál.
De mi haszna? Itt maradtál!
S akik abban megpihentek,
Hálátlanul odább mentek.

Koronádnak még lombja volt,
Szellő, madár neked dalolt:
Most, hogy itt állsz fakó szinben:
Kerül szellő, madár, minden.

Ki tudja azt, hogy te hajdan
Büszkén álltál a viharban?
S ha tudná is - nyugodj bele -
Nem törődnék senki vele.

Egy hived van csak, ki téged
El nem hagy: az ölő féreg:
S ha ki nem dőlsz szegény, árva,
Ledönt az majd nemsokára!

Mire vársz hát, mit állsz még itt?
Siratni a multat, régit?
Ha már az sincs, mit remélni:

Jobb kidőlni, mintsem élni...