Dsida Jenő: Az én őszöm

Halotti csend borult a kertre
Ezer virága halva, halva,
Arcukat a szél elseperte,
Havával a tél betakarta.

A küzködők már megnyugodtak,
Nekik már nincsen, ami fájjon, -
Csak én maradtam hirmondónak,
Csak én sirok a pusztuláson.

Ők már azóta messze járnék
S tán boldogabbak jómagamnál, -
Engem miattok tép a bánat
És forró könnyem mit se' használ.

Künn a világban uj tavaszról,
Lombról, virágról szól a nóta, -
- Nekem még mindig őszi dal szól
És semmi sem lett más azóta.

Nekem még mindég muzsikálnak
A szállingózó őszi lombok,
A szivemet, mely annyit fáradt,
Nem hagyták el a régi gondok:

Rövid életem hosszú őszén
A kis virágok sorra halnak...
Aztán jön a tél könyörülvén
És puha hóval betakargat.