Ujlaki János: Tavasz

Erdők ölén, völgyben, réten
Illatosan, lila-kéken
Nyilik már az ibolya.
O a tavasz kis futárja
Régen várunk már utána
S most már ő csal, hív oda.

A szellővel azt üzente:
Fogytán van már a türelme,
Olyan nagyon vár szegény.
Cimboráim, induljunk hát,
Hagyjon abba játszást, munkát
Minden lányka és legén.

Ünnep, ünnep a szép Tavasz,
Mikor a tél már nem havaz:
Énekeljünk, cimborák.
Megjöttek a gólyák, fecskék,
Festegetik már a lepkék
Tarka szárnyuk hímporát.

Dalos-száju kis madárkák
Hűs patak vizébe mártják
Puha, piros csőrüket.
Szól az erdő száz meséje,
S épen úgy mint a mesébe:
Zug a zengő, zöld liget.

Melegitő tavaszi fény
Játszik az ébredt föld szinén,
S ugy csókolja a földet.
Ó, ibolyák, ó zöld füvek,
Ó, drága ünnepi szünet,
Ó, szép Tavasz köszöntlek.