John Keats: A tenger

Morog a puszta part alatt, amint
erős dagállyal tör be húszezer
barlangot, melyet éjjel visszanyer
Hekate s árnyas hangjuk zeng megint.
Gyakorta meg szelíd kedélye ring
s a csöpp kagyló is éppen ott hever,
ahol lehullott, mert hullám se ver,
s lekötve most a menny viharja mind.
Ha szemgolyód a kínoktól sötét,
legelje hát a tenger távolát:
ha füle durva zajjal megtelik
s únja az élet súlyos dallamát:
egy vén barlang mellett merengj, amíg
meghallod majd a nimfák énekét.

/Ford.: Vas István/