Gábor Andor: Hinta

Fel és le, mint a
Ringó faágon
Himbáló hinta,
Leng életem.

Egyik nap sáros,
Sötét éa csunya,
Másik sugáros
És kellemes.

Rosszkor születtem,
Tisztelt közönség,
Az ég felettem
Bizonytalan.

S már szinte várom,
Hogy époly rosszkor
Érjen halálom
Órája is.

Nagygőgü lord úr
Lehettem volna,
Ki félrefordul,
Nyomort ha lát.

Parfőmös márki
Lehettem volna
Ki nőkre jár ki
Vadászni csak.

Lehettem volna
Kemény keresztény,
S Krisztus nem volna
Rokon velem.

Lehettem volna
Sok mindenféle...
S szerettem volna
Lenni talán.

Apám hibája?
Anyám hibája?
Családom fája
Már csak ilyen.

Idő hibája?
Magam Hibája?
Enyém a pálya,
Amely enyém.

Rosszkor születtem,
S rosszul születtem,
Lettem, mi lettem,
S mi most vagyok:

Fájó zsidója
Világ sebének,
Lágy lázadója
Kinjainak.

Magával vivó,
Világgal küzdő,
Életre hivó
Halál-barát.

Erősnek gyáva,
Gyengének: bátor,
Vidámnak: árva.
Búsnak: derült.

Szelidség, jóság:
Mely másnak látszik,
Olyan valóság:
Amely hamis.

De mit csináljak?
Nincs már segítség!
Hogy mássá váljak:
Nem kérhetem.

Fel és le, mint a
Ringó faágon
Himbáló hinta,
Leng életem.