Gábor Andor: Őszi vers

Az ősz leült a kerti fák alá,
fényét a nap bágyadtan szórta rá.

Egyedül ült a néma kertben ő,
az ősz, ezüstbe hajló szőke nő.

Valakit várt, aki igérkezett,
valakit várt, aki nem érkezett.

S mikor már nem jött, akit vágyva várt,
az arca mindig fáradtabbra vált.

És halk sírással sírta el magát...
s hullatni kezdték levelük a fák.