Egyszer jönne oly öröm,
Mit nem magam ások!
Melyért magam nem töröm,
Mit úgy hoznak mások!
Jó szó, melyre én okot
Szép szóval nem adtam,
Pillantás, mely rámlobog
Nem-várt pillanatban!
Mozdulat, mely nem remél,
S mégis mozdul értem!
Csók, amely hirtelen ér,
Kitől nem is kértem!
Váratlanság! drága kincs!
Vonz-e vágy hatalma?
Egyszer volna, ami nincs,
S ami van, ne volna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése