Jakov Polonszkij: Este

Az alkony arany lobogása
szikrázik a hamuszin égen:
mély tűz az üvegsima tenger:
elhallgat a kiürülő part
mentén a kolomp meg a csengő:
a pásztorok éneke messzi
erdőbe hal, éji magányba:
ködből kisuhanva sirályraj
rikácsol elő s tovavillan: -
hintázik a legfeketébb szirt
alján a fehér hab: a ringó
ágy szendere, mint csecsemőt, úgy
altatja: a harmat ezernyi
gyöngyként nyiladozva - üdítve
tündöklik a gesztenye lombján,
s csöppjeiben remeg - izzik
az alkony arany lobogása.

/Ford.: Szabó Lőrinc/