Ideszökik tüstént a kis juhocska:
nyakában rózsaszín szalag lobog,
ha majd elalszol – szarvacskáját fogva
álmodban néha simogathatod.
Hozzásimul bundácskájához arcod:
a szőre oly puha s olyan finom –
egy-kettő az igazak álmát alszod:
s hipp-hopp, máris túl vagy a kék folyón.
De most, most még nem bízik ám szemedben!
addig kint vár, amíg be nem csukod –
a kulcslukon keresztül engedetlen
fiút látott s bégetve elfutott.
Virágok közt fut, füvecskét harapva,
csak te tudnád őt megállítani.
Felvillannak nyomán egy pillanatra
a kutyatej pici csillagai…
/Ford.: Végh György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése