Jens Peter Jacobsen: Bűnhődik az ember

Bűnhődik az ember éveken át,
ha csöpp, futó öröm érte:
egy percig tart csupán a mosoly,
de sírhat évekig érte.
Csorog a kín, piros rózsákról csorog a bánat.

Pergünk a szerencse napkerekén,
időnk felocsúdni sincsen,
de a gondok szolgai terhe vár,
ha nem rohanunk a keréken.
Csorog a kín, piros rózsákról csorog a bánat.

Félálom-lét az öröm csupán,
s a szomoruságnak nincsen álma,
néz rád mereven, örvény-szeme már
akár felszívna magába.
Csorog a kín, piros rózsákról csorog a bánat.

A sírás jó óráira vársz,
ágyadba mosoly napot sohasem gyújt,
a mosoly a jelen visszfénye csupán,
de a könny mindannak fénye, ami elmúlt.
Csorog a kín, piros rózsákról csorog a bánat.

/Ford.: Görgey Gábor/