Kováts László: Csalódni...

Csalódni óh mi könnyüség...
S csalódni óh milyen nehéz!
Ma még fenáll a kártyavár
S ledönti virradóra már
A láthatatlan égi kéz.

S mi gyenge, balga emberek
Siránkozunk a lomb felett.
Pedig magunk vagyunk oka,
Az ég magas, mért száll oda
A földi vágy, a képzelet.