Nem, nem az a sirás:
Mikor bús fejedet két karodra hajtva
Megered szemedből a bánat patakja:
S mig sebes futással alápereg árja,
Halovány arcodat barázdákba szántja.
Nem, nem az a sirás:
Hiszen eső után sugaras nap támad,
Könnyeid nyomán megenyhül a bánat.
Meggyógyulsz, ha szived össze is van törve:
Óh boldog halandó, kinek van még könnye!
Az az ember sir csak:
Kinek bár kinoktól ég, sajog a lelke,
Szeme tikkadt, száraz, harmat nem ül benne.
Ki már minden könnyét elsirta...zokogta,
Csak a szive vérzik csendesen, titokba'.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése