Szeretem a természetet.
Szeretem a fát, a virágot.
Boldog én csak akkor vagyok,
Hogy ha erdőt, mezőt látok.
Szeretem a nyiló tavaszt,
S bágyadt ősznek bús avarját.
Szeretem, mert nincsen nála
Se igazabb, se hűbb barát.
Velem örül az örömben,
És ha fájó kinok tépnek,
Vigasztaló szavát hallom
A sok rezgő falevélnek.
Nincs megértőbb rokonlélek,
Mint az erdő, mező, berek.
Odaadja minden báját,
S nem csal meg, mint az emberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése