Orhan Veli: Élni

I.

Már rég tudom, hogy élni mily nehéz –

A kedvesért szívem dalolva kínzom,

Ha jő az éj, csillagok íve alatt suhanok,

Nappal a nap fény-zuhanyába kifekszem,

S olykor időt szakítva, félnapig

Ledőlök Csamlidzsa dombjain.

A szorosokból hömpölyög árral a kékség –

Ezer azúr-pihe leng be és mindent felejtek.

II.

Már rég tudom, hogy élni mily nehéz –

De azt is,

Hogy egy halottnak még sokáig meleg agya, szíve,

S egy másik karján még száguld a másodperc-mutató –

Hej, testvérek, bizony nem könnyű élni,

De meghalni sem.

Lebegve leválni nehéz a világról.

/Ford.: Végh György/