A hídhoz szinte odaragadsz,
Jó kedvvel nézdegélek minden embert.
Van, aki evez, ide-oda evez,
Van, aki kagylót szed le a pontonokról,
Van, aki teherladikot terel,
Van, aki a kötéloszlopra kötelet teker,
Van, aki madár, költőien csapongva,
Van, aki hal, csillogón csillogva,
Van, aki hajó, van, aki bója,
Van, aki felhő fent a levegőben,
Van, aki motorcsónak és büszkén halad
És sipogva húz el a híd alatt,
Van, aki síp, szépen fütyülő,
Van, ki füst, kígyókat eregető,
De mindnyájatok, ó, mindnyájatok
Az élet gondja alatt hajladozik,
Csak én vagyok egyedül megelégedett,
Kisüt a nap, kisüt az én szívem is,
Egy verset zümmögök talán majd rólatok,
Üti a markom érte pár garas, lesz pár vasam,
És süttetni fogom tele hasam majd nyájasan.
/Ford.: Végh György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése