A sík táj elomló
unalomba ásít
a homokként világít
a bizonytalan hó.
Fénytelen borong a
rézveretes égbolt:
mintha kelne, halna,
bujdokol a vén hold.
Mint fekete felhők
lebegnek a ködben
szürke messzi körben
a tölgyek, az erdők.
Fénytelen borong a
rézveretes égbolt:
mintha kelne, halna,
bujdokol a vén hold.
Varjak, kehesek, rossz
farkasok, soványak,
észak szele vágtat:
mi lesz veletek most?
A sík táj elomló
unalomban ásít
s homokként világít
a bizonytalan hó.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése