F. W. Nietzsche: Elárvultan

Varjak. Hahó!
Mind város felé kavarog!
Indúl a hó -
Örűlj, ha van még otthonod!

Szived szorong,
s bámulsz, vissza, rég, s mily merőn!
Kellett, bolond,
világgá futnod télidőn?

A nagy világ
jégsivatagok kapuja!
Kire, mi rád,
az szakad, nem áll meg soha.

Köd s fagy lep el,
téli országút átka vár:
füst vagy, amely
mind hidegebb egekbe száll.

Zúgd, varja, mondd
zord sivatag-madár-imád! -
Ásd, rejtsd, bolond,
vérző szived jég s gúny alá!

Varjak. Hahó!
Mind város felé kavarog:
Indúl a hó -
Jaj neked, ha nincs otthonod!

/Ford.: Szabó Lőrinc/