Walter de la Mare: Mindenek múlása

Nagyon öreg az erdő:
s ha március szelén
pattantja bimbait
a kökény,
szépségük oly öreg -
Óh, tudod-e, mily
vad századokba nyílik
vissza a gólyahír?

Nagyon öreg a patak:
s a csörge víz, amely
azúr egeken hidegen alvó
bérceiről indul el,
annyit jött-ment, tapasztalt
volt-nincs utakon,
hogy minden cseppje bölcs,
mint Salamon.

Nagyon öreg az ember:
álmaink édeni
meséivel Éva üzen
s a csalogányai:
életünk: susogó pillanat
s ha napunk elköszönt,
amaranth-mezőt terít szét
az álom és a csönd.

/Ford.: Szabó Lőrinc/