Piszkos falak, csatakos utca,
Szennyes november, kültelek,
A járda szélén nagy zsivajjal
Rongyból spárgált ökölnyi gyöngyöt
Izzadtan rugdos egy sereg
Botlábú, vézna kisgyerek.
Bádog kürtők és tűzfalak közt
Átsurran egy-egy pillanatra
Egy tájavesztett napsugár.
Szökdécselő aszfaltbogárkák
Rajára le-lekandikál,
S egy más világról muzsikál.
Muzsikál szöcskéd réti fűről,
Szamócás erdőt emleget,
Ribizkés, almás kerteket,
Csengős csikót, bocit, báránykát,
És kislibák és kiskutyák közt
Sok barna, boldog gyermeket.
Ó, mennyi futkos pilleűző,
Métás, pilinckés, víg gyerek!
És birkózik és hempereg.
Mezítláb járnak, puha fűben,
Fehér szalonnát falatoznak
És kakastejes kenyeret.
Zeng, zeng a jövevény sugárka,
Életpirosan, melegen,
De ők lihegve kiabálnak
S rongyoska lábuk rugdalózik
A szennykimarta köveken:
Nekik a nóta idegen.
A járdán túl egy kapumélyben
A Jézus Krisztus áll fehérben.
Az egyik szeme mosolyog,
A másik sírva nézi őket
S testén megindul mind az öt seb
S a kőre könny és vér csorog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése