Engem kemény fából faragtak!
Tudok magamon uralkodni.
Nem látszott rajtam semmi, pedig hosszú
évek szorgalmas munkája, tehetségem elismerése, egész jövőm forgott a kockán.
- Állatművész vagyok – mondtam.
- Mit tud? – kérdezte az igazgató.
- Madárhangot utánzok.
- Sajnos – legyintett -, ez kiment a
divatból.
- Hogyhogy? A gerle búgása? A nádiveréb
cserregése? A fürj pitypalattyolása? A sirály vijjogása? A pacsirta éneke?
- Passzé – mondta unottan az igazgató.
Ez fájt. De azt hittem, nem látszott
rajtam semmi.
- A viszontlátásra – mondtam udvariasan, és
kirepültem a nyitott ablakon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése