Ki elég bátor hinni, hogy
szükség van a gondolatára?
szépségre, jóra, ideálra?
Csak aki gyermek és bolond.
Nagy a világ s láttuk elégszer:
szépség és igazság ritka vágy,
győz a tömeg s a butaság,
ahogy a tömegen a kényszer.
Mi mégis csak nézünk magunkba,
bár reménytelen ez a munka:
- „ Igy szebb lesz!” – szól bennünk a
gyermek.
S szól a bolond: - „Más ki segítsen?
Tékozlom magam és teremtek,
magam kedvére, mint az isten.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése