Szemlér Ferenc: A ligetben

Árnyas ligetben pihenek,
Köröttem játszi gyermekek
Mulatnak, egymást kergetik,
Áldott öröm a lét nekik.
Kis tarka szárnyu lepke mind:
Leszáll s libeg tovább megint.
E szép világ, mint a virág,
Nekik csak édes mézet ád...

Kisgyermekek ti boldogok,
Tudjátok-é, mit gondolok?...
Míg ti mulattok gondtalan,
Sok másnak mennyi gondja van!
Hogy fáradoznak értetek
Gyötrődve jó szülőitek,
Tán, mit esztek, a kenyér
Véres verejtékadta bér...

Nekik a nap csak gondot ád
S gond lopja meg az éjszakát,
De áldott lelkük fölnevet,
Ha átölelnek titeket...
Oh, szent szülői szeretet!
Gonosz, ki csúfot űz veled.
Ki bár csak véled boldogul,
Kerékbe tör hálátlanul...

*

Vidáman játszó gyermekek,
Ha hát majd nagyra nőttetek
S munkába, harcba álltatok:
Ne legyetek hálátlanok!